«

»

Bárki kaphat hitelt bármilyen feltételekkel?

Figyelemmel arra, hogy a hitelfelvétel hosszú évekre szóló elkötelezettséget-pénzügyi terhet jelent a bankkal szemben a fogyasztó számára, szigorú feltételek érvényesülnek arra vonatkozóan.

Az első és legfontosabb: nem lehet hitelt adni olyan magas THM-re, amely azt eredményezné, hogy az ügyfél által visszafizetendő összeg aránytalanul nagyobb lesz, mint az eredetileg felvett pénz. Épp ezért meghatározásra került az, hogy a pénzügyi intézmény nem nyújthat fogyasztónak olyan kölcsönt, amelynek a teljes hiteldíj mutatója meghaladja a jegybanki alapkamat 24 százalékponttal növelt értékét. Ha tehát egy adott félévben például az alapkamat mértéke 5 %, akkor az érintett periódusban a hitel THM-je nem haladhatja meg a 29 %-ot. A jegybanki alapkamatot mindig a Magyar Nemzeti Bank határozza meg és elérhető annak internetes honlapján.

Az előbbi kapcsán egy kivétel ugyanakkor érvényesül. Ha ugyanis olyan kölcsönről van szó, amely hitelkártya-szerződéshez vagy fizetési számlához kapcsolódik, vagy amely a mindennapi élet felszerelési tárgyainak, tartós fogyasztási cikkeinek (ide nem értve a gépjárművet) megvásárlásával és szolgáltatások igénybevételével függ össze, illetve ha a kölcsönt kézizálog fedezete mellett nyújtják, úgy az ezekre vonatkozó THM a jegybanki alapkamat 39 százalékponttal növelt értékét nem haladhatja meg.

Hitelbírálat

Mindezek mellett a hitelező köteles felelős hitelezési gyakorlatot tanúsítani, és ennek keretében az adóst minősítenie kell. Ez azt jelenti, hogy meg kell vizsgálnia a hitelképességét. Ennek során felméri a fogyasztó jövedelmi helyzetét, így például azt, hogy havonta a munkabéréből mekkora jövedelme származik, továbbá számba veszi az egyéb biztosítékként beszámítható ingatlanját vagy bármilyen hasonló dolgot, amely még fedezetként szóba jöhet.

A hitelképesség mellett pedig meg kell vizsgálnia a fogyasztó hitelezhetőségi limitjét, vagyis azt, hogy például havonta legfeljebb mekkora összegű törlesztő-részletet képes megfizetni. A pénzügyi szolgáltatóknak pedig erre vonatkozóan külön szabályzatot is kell alkotniuk, amelyben rögzítik, hogy egyáltalán kiknek és milyen feltételekkel nyújtanak hitelt, továbbá, hogy jövedelemként milyen rendszeresen érkező összegeket lehet elfogadni. Sőt, mindezek igazolására fel is szólíthatják a fogyasztót, akinek a kapcsolódó igazolásokat, nyilatkozatokat be kell tudnia mutatni, ha azt a bank kéri tőle. Ezért van az a gyakorlatban, hogy a bankok például jövedelemigazolást kérnek a fogyasztótól, hogy igazolja szóbeli állításait. Az említett és bekérhető igazolások, nyilatkozatok listáját szintén tartalmazza az említett kapcsolódó szabályzat. Ha az említett feltételeknek nem felel meg a leendő ügyfél, akkor a hitelszerződés megkötésére irányuló kérelmét a pénzügyi szolgáltató elutasítja.

A fogyasztóknak emellett érdemes saját fizetőképességüket is mérlegelni és számba venni, hogy költési szokásaik/várható jövedelmük alapján havonta mekkora összegű törlesztő-részletet tudnak visszafizetni a banknak. Ez azért fontos, mert a hitelintézetek többsége rugalmasan állítja össze pénzügyi termékeit, amelynek alapján a fogyasztók maguk választják meg, hogy a vonatkozó összeget hány évig és mekkora havi összeggel törlesztik. Értelemszerűen az alacsony törlesztő választása azt eredményezi, hogy a hitel jóval hosszabb futamidejű lesz, míg magasabb törlesztő-részlet vállalása esetén kevesebb időre kötelezzük el magunkat a bankkal szemben. 

A hitel futamideje alatt is jó ha tudjuk, hogy bármikor jogunk van előtörleszteni. Az előtörlesztés azt jelenti, hogy az adós a hitelszerződés alapján fennálló tartozását még a szerződésben kikötött teljesítési idő előtt teljesen, vagy részlegesen teljesíti. Ha az ügyfél él ezzel a lehetőséggel, akkor a hitelező köteles csökkenteni a hitel teljes díját az előtörlesztett részlet vonatkozásában a hitelszerződés eredeti lejárata szerint fennmaradó időtartamára vonatkozó hitelkamattal és a hitelkamaton kívüli minden egyéb költséggel.

Érdemes tudni azt, hogy ha ezzel élünk, akkor néhány kivétellel, de a pénzügyi szolgáltató követelheti tőlünk azt, hogy térítsük meg számára azokat a költségeket, amelyeket előtörlesztési díjként a szerződésünk tartalmaz.