A bankkártya fizikai valójában egy szabványos méretű műanyag lap, mely különböző biztonsági elemekkel van ellátva (pl. mágnescsík, chip). Ezt a bankok bocsátják a fogyasztók rendelkezésére azért, hogy többek között ezzel is kezelni tudják a bankszámlájukon (egész pontosan a fizetési számlájukon) elhelyezett összeget. Annak terhére fizetést tudnak kezdeményezni a bankkártya segítségével például a boltokban megtalálható ún. POS-terminálok által, bankautomatából készpénzt vehetnek fel vagy épp interneten vásárolhatnak a kártyán feltüntetésre kerülő azonosító adatok és hitelesítési kód megadásával.

A bankkártya készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek minősül, melynek feltételeit az ügyfél és a pénzforgalmi szolgáltató között létrejött bankkártyaszerződésben határozták meg.

Lényeges tisztázni már a legelején azt, hogy amikor egy fogyasztó fizetési számlát nyit egy pénzforgalmi szolgáltatónál és bankkártyát is szeretne használni, akkor bankkártyaszerződést is alá kell írnia. A fizetési számlaszerződés (bankszámlaszerződés) és a bankkártyaszerződés alapdokumentumok ma már a pénzügyi szolgáltatóknál egy új számla megnyitásakor. Némely pénzügyi szolgáltatónál szükséges a számla igénybe vételére vonatkozó keretszerződést is aláírni. Később pedig a bankkártya lesz az az eszköz, amely megkönnyíti a számla használatát, általa egyszerűbbé válik a fizetés. A bankkártyaszerződés vagy a keretszerződés tartalmazza mindazon feltételeket is, amelyekben a fogyasztó és a pénzügyi szolgáltató rögzítik a bankkártya használatának feltételeit. A bankkártya használatának díjait a szolgáltató kondíciós listája tartalmazza, mint a kártya típusaitól függő éves díjat is.

A fentiekből az következik, hogy ahhoz, hogy bankkártyánk legyen, mindenképp szükséges egy fizetési számlát nyitni és megkötni a bankkártyaszerződést. Ugyanakkor ennek ellentétje már nem igaz: ahhoz, hogy fizetési számlával rendelkezzünk egy pénzforgalmi szolgáltatónál, nem szükséges bankkártya, mivel az csak egy eszköz annak kezelésére.

Bankkártya, hitelkártya – az alapvető különbség 

Különbséget kell tenni a bankkártya és a hitelkártya között. Habár látszatra általában teljesen ugyanolyanok, azonban funkcióikban alapvetően különböznek egymástól.

A bankkártyával a vásárlások során a számlán fennálló pozitív egyenleget csökkentik az elköltött összeg mértékével.

A hitelkártyák esetében viszont hitelkártya-szerződés kerül megkötésre és a fogyasztónak a pénzügyi szolgáltatónál vezetett hitelszámlája lesz.

A hitelkártya-szerződésről azt érdemes tudni, hogy ez alapján a szolgáltató a fogyasztó rendelkezésére tart egy hitelkeretet, amelyről szerződésben rendelkeznek. Ezt a hitelkeretet nem kötelessége a fogyasztónak felhasználni, a bank azt vállalja, hogy a keretet fenntartja a hitelszámlán – és már ezért is kérhet külön díjat, un. rendelkezésre tartási díjat. Ha azonban a fogyasztó vásárlásra felhasznál a hitelkeretből egy adott összeget, akkor azt vissza kell fizetnie. A hitelkártyáknál bizonyos határidőig visszafizetett összegért a bank nem számol kamatot, így akár a teljes hitelkeret felhasználható kamatmentesen. Ha a kártyatulajdonosnak nincs lehetősége a teljes összeget befizetni, akkor legkésőbb a fizetési határidő napjáig minimumdíjat kell a hitelszámlára tenni.

A hitelkártyával is van lehetőség készpénz-felvételre, de ezeket a kártyákat alapvetően POS terminálon történő használatra, vásárlásra érdemes alkalmazni akár kamatmentesen. Ha készpénzt vesz fel a fogyasztó, akkor a felvett összeg után magas díjat kell fizetnie és a kamatot a bank a felvétel pillanatától számolja fel.